párizsi egyetem: a legrégibb európai →egyetem, védőszentje Szt Orsolya és Szt Miklós püspök. - A 11. sz. végétől híres tanárai (→Laoni Anzelm, Champeaux-i Vilmos, →Abaelard, Alanus de →Insulis, →Szentviktori Hugó, akik a Notre-Dame szegyh. isk-jában, a Szt Genovéva hegyén működő isk-ban és a Szt Viktor Int-ben főként logikát és teol-t tanítottak) révén Párizs egyre több hallgatót vonzott. A tanárok és a hallg-k, akik túlnyomórészt a Szajna bal partján laktak, a 12/13. sz. fordulójától p. és kir. privilégiumokkal ellátva autonóm testületté, universitassá váltak. Miután III. Ince p. 1215: statutumot adott, IX. Gergely p. 1231: Parens scientiarum kezdetű bullájával ismerte el a ~et. A 13. sz. végén teol., egyházjogi, orvosi és bölcseleti fakultása volt, melyek élén dékánok álltak. A sok hallgató miatt a ~ 1215-22: nemzetekre tagozódott (gallicani, normanni, picardi és angli, később alemanni), élükön prokurátor állt. Az egy. vez-je a rektor lett, akit a hallg-k a legnépesebb kar, a facultas artium diákjai köréből választottak. Az Egyh-at a kancellár (ált. Párizs mindenkori pp-e) képviselte. A ~ a kk-ban önkormányzatot vívott ki magának, a karok is meghatározott önkormányzattal rendelkeztek. - A ~ legtekintélyesebb, teol. karán a dr-rá avatást 16 é. tud. előkészület előzte meg. A hallg-k 6 é. előadásokat hallgattak a Biblia köréből és →Petrus Lombardus szentenciáiból; sikeres baccalaureatusi vizsga után 2 é. előadásokat tarthattak a Biblia valamelyik kv-éről (ekkor biblicusok). A 9. tanévben került sor az első disputatióra (tentativa); a hátralévő 7 évben elméleti és gyakorlati stúdiumokon vettek részt mint baccalaureus formatus seu perfectus, melynek eredményeként ők is tarthattak előadásokat a fakultáson a szentenciákról (sententiariusok). Végül a hitszónoklatokban gyakorolták magukat, s helyettesíthették a prof-okat mind az előadásokon, mind a disputációkon. - A hallg-k és a tanárok a koll-okban, a szerz-ek a rházakban laktak. Eredetileg világi papok tanítottak, később főleg kolduló szerz-ek, rivalizálásuk 1250-től kiéleződött, végül IV. Sándor p. 1256: a szerz-ek javára döntött. Ez a konfliktus azonban megerősítette az összetartozást, és a 13. sz: Eu. sok kiemelkedő tudósa tanított a ~en (→Alexander Halensis, Szt Bonaventura, Nagy Szt Albert, Aquinói Szt Tamás, Fontaines-i Gottfried, Genti Henrik, →Aegidius Romanus, →Duns Scotus, Segusiai Henrik, Roger →Bacon, Johannes Buridanus, →Nicolaus Oresmius). - A 13. sz. végétől a ~ (mint a kir. tanácsadója és a fr. nemzeti öntudat alakítója) növekvő pol. szerepet játszott: beavatkozott Szép Fülöp és VIII. Bonifác p. vitájába; a ~ tanárai dolgozták ki a →konciliarizmus elméletét; Ailly-i Peter és Johannes →Gerson kancellárok a kir-t támogatva belebonyolódtak a →nyugati egyházszakadásba, megalapozván ezzel a →gallikanizmust. 1431: a teol. fakultás elítélte Jeanne d'Arc-ot, Szt Johannát. 1446: a ~et a parlament fennhatósága alá helyezték, elvesztette függetlenségét. 1452: új statutumokat kapott. I. Ferenc kir. 1530: máig nagy tiszteletben álló kir. lektori kollégiumot alapított. A ~et 1554 u. Robert de Sorbonról (1201-70), Szt IX. Lajos kir. udvari kp-járól nevezték el, aki 1268: eredetileg szegény papjelöltek fölkarolására alapított koll-ot, mely tekintélyben fokozatosan a többi koll. fölé emelkedett. A 16. sz. közepétől az egy. teol. kara is itt tartotta üléseit. A Sorbonne szembehelyezkedett a reneszánsszal és a protestantizmussal (Luther egyes téziseit már 1516: elítélte), a gallikanizmus terjesztése miatt azonban ellentétbe került a jezsuitákkal, ami tekintélyének sokat ártott. A →janzenizmust kezdetben elítélte, később támogatta. A ~et gyakorta bírálták mind a reneszánsz írói, mind a JT tagjai, mind a felvilágosodás filozófusai. - A ~ a 18. sz: egyre vesztett jelentőségéből. 1789: a fr. forr. épületét nemz. vagyonnak nyilvánította, majd a Napóleon által alapított új, cs. egy. vette birtokába. 1793. IX. 15: megszüntették a teol. kart. 1804-től a fakultások ismét laza egységgé szerveződtek, de csak 1896: kapcsolódtak össze valóságos egyetemmé. A teol. fakultást 1885: bezárták, ezért 1889: az 1875/76: alapított párizsi →Institut Catholique-on új teol. fakultást hoztak létre. Az 1945: nyílt Richelieu Központ évente zarándoklatot szervez a ~ hallgatói számára Chartres-ba. Az 1968. V-i párizsi és nanterre-i egyetemi megmozdulások alapvetően megváltoztatták a fr. felsőfokú képzést, a ~ 13 kisebb intézményre bomlott. - 1906-tól kisebb-nagyobb megszakításokkal m. nyelv és irod. tanszék is működött a ~en, első tanára Kont Ignác (1856-1912), aki 600 kötetes adományával megalapozta a Sorbonne kvtárának magyar anyagát is. - A ~ kollégiumai az alapítás évével: 1180: Collège des Dix-huit, 1186: Collège St-Thomas du Louvre (később St-Nicolas du Louvre), 1204: Collège de Constantinople, 1208/09: Collège Bons-Enfants-St-Honoré, 1257: Sorbonne, 1266: Collège du Trésorier, 1305: Collège de Navarre, 1309: Collège de Bayeux, 1313: Collège de Laon, 1314: Collège de Montaigu-Aicelins, 1460: Collège Ste-Barbe. Szerzetesi kollégiumok: 1209: trinitárius, 1217: domonkos, 1230: ferences, 1246: ciszterci (Collège du Chardonnet), 1252: premontrei, 1260: Collège du Cluny, 1564: jezsuita (Collège de Clermont, később Collège Louis le Grand). Nemzeti kollégiumok: 1275: Collegium de Dacia a dánoknak; 1280: Collège d'Harcourt a normandoknak; 1285: Collegium de Uppsala, 1292: Domus Scarensis, 1317: Domus ad Cornu Cervi a svédeknek; 1323: Collège des Écossais a skótoknak; 1348 e. Domus Alemannorum a németeknek; valamint számos kisebb ház. - A ~en tanult 1090 k. Lőrinc (1105: esztergomi érs.), 1150-56: Bánfi Lukács (1156: egri mpp., 1158: esztergomi érs.), 1160 k. Mikud (1181: győri mpp.), 1180 k. Jakab (1213: váci mpp.), 1183-84: Adorján budai prép. (1187-1202: erdélyi mpp., Anonymus?), 1220 k. Lendvai Benedek (1231: váradi mpp.), 1229-40: Ugron, Csák nb. (1245: spalatói érs.), 1286-: Gazotti Ágoston OP (1303: zágrábi mpp.), 1462-65: →Váci Lukács OP, 1480: →Polnar Péter, OP, 1489: Polnar János (1504: nyitrai vál. pp.), 1506 e. Gosztonyi János (1508: váci, 1510: győri mpp.), 1720-25?: Sztojka Zsigmond (1749: erdélyi mpp). B.M.-**

Féret: La faculté de théologie de Paris. 1-8.köt. Paris, 1894-1905. - Fináczy Ernő: A kk. nev. tört. Bp., 1914. - Bajkó Mátyás: Egyetemes és m. neveléstört. Bp., 1976. - AP 1985. - LThK 1993. VII:1382.